Az orvvadászok fejjel lefelé felakasztották az erdészt egy fára, és távozás közben nevettek: „Jó szórakozást!” De amikor a kiáltásaira az erdő mélyéről odarohant egy farkas, a ragadozó olyat tett, amitől az erdész majdnem elvesztette az eszméletét 😲😢
Az erdész már messziről észrevette őket. Négy férfi haladt a tisztáson puskákkal, maguk után húzva a zsákmányt. Kilépett eléjük, és határozottan mondta:
— Azonnal hagyják abba a vadászatot, és hagyják el az erdőt. Ez védett terület.
Összenéztek és nevettek. Az öreg egyedül volt, ők pedig négyen — erősek, pimaszok, biztosak a büntetlenségükben.
— Felelni fogsz a szavaidért, öreg. Még nem született meg az, aki nekünk parancsolhat, — sziszegte egyikük.
Minden gyorsan történt. Megragadták, a hóba taszították, megkötözték a kezét és a lábát. Próbált kiszabadulni, de az erőviszonyok egyenlőtlenek voltak.
— Akasszuk fel egy fára élő csalinak. A medvék és a farkasok ma jóllaknak, — javasolta a másik.
Átdobták a kötelet egy vastag ágon, fejjel lefelé felhúzták, és erősen rögzítették a csomókat. A vér azonnal a fejébe tódult, elsötétült előtte a világ.
— Jó szórakozást. Holnap visszajövünk a csontjaidért, — szóltak utoljára, majd nevetve elmentek.
A hó nagy pelyhekben hullott. Az erdő gyorsan elcsendesedett. Az öreg ott lógott, tehetetlenül, fejjel lefelé, elgémberedett karokkal. Tudta, hogy egyedül nem fog kiszabadulni, még akkor sem, ha a végsőkig küzd.
Kiabált, segítségért kiáltott, de körülötte csak az erdő volt. És hirtelen, a távolból nesz hallatszott.
Azt várta, hogy embereket lát, de a fák között egy szürke árny jelent meg.
Egy farkas.
A ragadozó először megállt távolabb, és figyelmesen nézett. Aztán tett egy lépést. Még egyet. A hó halkan ropogott a mancsai alatt. Borostyánsárga szemei nem szakadtak el az embertől.
Az erdész megdermedt.
— Ez a vég… — villant át az agyán. — Itt a végem.
Amikor a farkas hosszan felüvöltött, az öregben minden összeszorult.
— Még a társait is hívja… — gondolta.
Már lélekben búcsúzott az élettől, amikor a vadállat olyat tett, amitől a férfinak elakadt a lélegzete, és hideg futott végig a hátán. 🫣😱
A történet folytatását az első kommentben mesélték el 👇👇
A farkas felugrott, és a fogaival megragadta a kötelet. Az öreg azt hitte, hogy a vadállat azért tépi, hogy hozzáférjen. A kötél megfeszült, recsegett. Az erdész kinyitotta a szemét, és látta, hogy a ragadozó dühösen a kötelet tépi, nem őt.
A harmadik rántásra a csomó meglazult, a kötél elszakadt, és az öreg súlyosan a hóba zuhant. Ott feküdt, alig hitte el, hogy él. A farkas mellette állt, nehéz lélegzettel, és nyugodtan nézte, mintha felismerte volna.
És ekkor az erdész visszaemlékezett. Tavaly télen járőrözés közben egy orvvadászok által felállított csapdára bukkant. Egy fiatal farkas vergődött benne. A mancsát vas szorította, a vadállat morgott és harapni próbált.
Az öreg elmehetett volna mellette. De óvatosan betakarta a kabátjával, kinyitotta a csapdát, és szabadon engedte az erdőbe.
A farkas akkor is visszanézett, és sokáig figyelte. Most is ugyanezt tette. Az öreg megpróbált felállni. A farkas hátralépett pár lépést, még egyszer röviden felüvöltött, majd lassan eltűnt a fák között.
